Egy ilyen tételt értelmezni kell, mielőtt nekilátunk a megoldásnak. Amire jutottunk: a polgári leves tükrös. Nem velouté, nem krémleves, nem emulzió. Áttetsző, kristálytiszta lé.
A gasztronómiai sakkfeladvány azonban itt nem ért véget! A Czifray-verseny lényegét abban látjuk, hogy klasszikusokat, sőt klasszikusok előtti klasszikusokat interpretálunk friss technológiai megoldásokkal és szemléletben. A cím, a „polgári leves” viszont ez ügyben is béklyó. Ha arra gondolok, polgári leves, akkor bármiféle „nouvelle cuisine” étteremlátogatás helyett egyszerűen szeretnék leülni, és tükrös levest enni, cirkalmas porcelántányérból, szalvétával a nyakamban.
Az alábbi receptben egy klasszikust dolgoztunk fel, az Újházi-levest. Ez hagyományosan tyúkból készül, és stílusát a tálalás, valamint a sajátos levesbetétek adják meg.
Csukahúsleves
Diós cérnametélt kelkáposztával
Karalábé, gomba, karfiol és sárgarépa vajas-csukaemulzióban megpárolva
Zöldborsópüré
Csukafilé serpenyőben sütve
Mivel ugyanezen fordulóra egyszer már halban utaztunk (Harcsapofás derelye: itt), polgári levesünket csukából főztük, a részletekben pedig Újházi-jelleget kívántunk hozni. Mindezt szándékoltan puritán módon. Ebben az ételben a vendégnek alkalma nyílik villájára tűzni egy-egy falat gombát, karalábét, karfiolt is, agar-agar és habszifon használatát mellőztük.
Dekonstrukciót végeztünk, a könnyebbik fajtából. Hangsúlyozzuk: ez a tányér nem ér fel egy klasszikus Újházi levessel. Annak nyomába nem ér, nem helyettesíti. Nem is leves. Ez egy könnyű előétel, amelyben az Újházi-jelleget hozzuk. Érdekes, apró utazásra invitáljuk a vendéget, aki az Újházi-betét elemeit külön-külön villájára tűzheti, a leves-esszenciát 1dl mennyiségben üvegpohárból kortyolhatja. Előétel ez, nem más, amely a szakácsot és a vendéget is szórakoztatni óhajtja.
A csukáról
Kalla Kálmán is megjegyezte a 60. születésnapján megjelent életmű-könyvében, hogy a csuka a legjobb ízű édesvízi halunk. Ezzel mélyen egyetértünk.
(Olvasóink igencsak másként értékelték ezt a kérdést!)
A csukahús különlegesen értékes halhús, tömör, mégis zsenge ízű, első osztályú alapanyag. Viszont tény, hogy éttermekben továbbra sincsen jövője, mivel nagy mennyiségben frissen, rendszeresen lehetetlen hozzájutni.

A másik probléma az ízén túlmenő hátrányos tulajdonságai: hasznos súlya nagyon alacsony, a fej kiteszi az állat tömegének közel negyedét. Emellett pedig egészen különlegesen sunyi Y-szálkákkal tarkított a húsa. A csukát szálkamentesre filézni nagy türelmet igényel, nem való egy forgalmas étterem konyhájára. Nem véletlen, hogy a nagy francia klasszikus, a quennelles de brochet, vagyis a csukagaluska is gordiuszi csomóként oldotta meg ezt a kulináris problémát, az íz megmarad, de szálkáknak nyoma sincs a homogenizált, átdolgozott csukagaluskában.
A csuka úgy adja ki legjobban az ízét, ha az elkészítésnél kap egy kis gellert, „gipsy flavour”-t, ahogy ezt Marcellin Marc mester nem egyszer emlegette. Szintén nem véletlen a diós csuka klasszikus kreáció, a dió aromái nyitják meg az utat a csuka diadalmenete előtt.
Ezért ebben a receptben a csukát barnított vajon sütöttük (beurre noisette, alkalmazva korábban: itt).
Csuka „húsleves”
Hozzávalók:
- 80 dkg csukagerinc, fej
- 1,2 l víz
- 1 kis vöröshagyma, hámozva, egészben
- 1-2 édes csövespaprika
- 10 dkg sárgarépa, darabolva
- 7 dkg petrezselyemgyökér
- 10 dkg gomba
- 10 dkg karalábé
- 7 dkg kelkáposzta
- 7 dkg karfiol
- kis darab gyömbér
- pár szem szárított erdei gomba
- néhány szemes fehérbors
- só
Ez a recept egy kifinomult levest eredményez. A hozzávalókat hideg vízzel felöntjük. Felforraljuk, lehabozzuk. 90 percen át főzzük. Közben sózzuk. A végén elzárjuk a lángot, és még 10 percig állni hagyjuk. Óvatosan kiemeljük a benne főtt anyagot, majd gézen átszűrjük.
Az eredmény egy consommé jellegű, intenzív, de cseppet sem tolakodó zöldséges hallé. Ha megbocsájtják: Újházi-csukaleves.
Diós cérnametélt kelkáposztával
Sós vízben cérnametéltet főzünk, leszűrjük, kevés vajjal és tört dióval átkeverjük. A klasszikus Újházi-betét, a cérnametélt azért készül dióval, hogy tisztelegjen a csuka előtt. Julienne-re vágott kelkáposztát sós vízben 45 másodpercig blansírozunk, majd vajon átforgatjuk. A diós cérnametéltet fémgyűrűben formázzuk, a kelkáposztát ráhelyezzük, közepébe párolt sárgarépa-batont szúrunk.
Karalábé, gomba, karfiol és sárgarépa vajas-csukaemulzióban megpárolva
A csukaleves egy részét harmadára beforraljuk és vaj hozzáadásával intenzív emulziót készítünk. A karalábéból golyókat vágunk, a karfiolból a legszebb mini-rózsákat válogatjuk ki. A gombát (jelen esetben lila pereszke) méretétől függően darabokra vágjuk. A sárgarépából klasszikus batonokat vágunk. Minden zöldséget egy percig blansírozunk sós vízben, majd lábosban fedő alatt, a csukás-vajas emulzión ressre pároljuk.
A Zöldborsópüré visszatérő klasszikusunk, receptjét lásd: itt és itt.
Csukafilé serpenyőben sütve
A bőrös csukafilék mindkét oldalát sózzuk-borsozzuk.A serpenyőt nagyon felforrósítjuk, kevés olajon bőrös oldalukkal lefelé kezdjük el a csukafilék sütését. 60-90 másodperc alatt a bőr szép színt kap, ropogóssá válik. A serpenyőt lehúzzuk a tűzről, vajat, héjastul tört fokhagymagerezdeket és pár szál friss kakukkfüvet adunk hozzá. A serpenyőt kis lángra tesszük vissza, és a forró vajjal folyamatosan locsolgatva, készre sütjük a csukafiléket.
Bőre nélkül ildomosabb tálalni, mi azonban annyira tiszteljük e párducmintás bőrű vízi harcost, hogy ropogósra sült bőrét is megmutatjuk a tányéron!
Tálalás
A tálalásban a bevezetőben kibontott gondolatmenetet illusztráljuk. Az Újházi betételemeket egyenként tesszük közszemlére.
A vastag falú mini-üvegpohár a tálalást követően égési sérülések veszélye nélkül kézbe vehető, és a benne felszolgált csukahúsleves még nagyon meleg állapotában kortyolható.
A másik probléma az ízén túlmenő hátrányos tulajdonságai: hasznos súlya nagyon alacsony, a fej kiteszi az állat tömegének közel negyedét. Emellett pedig egészen különlegesen sunyi Y-szálkákkal tarkított a húsa. A csukát szálkamentesre filézni nagy türelmet igényel, nem való egy forgalmas étterem konyhájára. Nem véletlen, hogy a nagy francia klasszikus, a quennelles de brochet, vagyis a csukagaluska is gordiuszi csomóként oldotta meg ezt a kulináris problémát, az íz megmarad, de szálkáknak nyoma sincs a homogenizált, átdolgozott csukagaluskában.
A csuka úgy adja ki legjobban az ízét, ha az elkészítésnél kap egy kis gellert, „gipsy flavour”-t, ahogy ezt Marcellin Marc mester nem egyszer emlegette. Szintén nem véletlen a diós csuka klasszikus kreáció, a dió aromái nyitják meg az utat a csuka diadalmenete előtt.
Ezért ebben a receptben a csukát barnított vajon sütöttük (beurre noisette, alkalmazva korábban: itt).
Csuka „húsleves”
Hozzávalók:
- 80 dkg csukagerinc, fej
- 1,2 l víz
- 1 kis vöröshagyma, hámozva, egészben
- 1-2 édes csövespaprika
- 10 dkg sárgarépa, darabolva
- 7 dkg petrezselyemgyökér
- 10 dkg gomba
- 10 dkg karalábé
- 7 dkg kelkáposzta
- 7 dkg karfiol
- kis darab gyömbér
- pár szem szárított erdei gomba
- néhány szemes fehérbors
- só
Ez a recept egy kifinomult levest eredményez. A hozzávalókat hideg vízzel felöntjük. Felforraljuk, lehabozzuk. 90 percen át főzzük. Közben sózzuk. A végén elzárjuk a lángot, és még 10 percig állni hagyjuk. Óvatosan kiemeljük a benne főtt anyagot, majd gézen átszűrjük.
Az eredmény egy consommé jellegű, intenzív, de cseppet sem tolakodó zöldséges hallé. Ha megbocsájtják: Újházi-csukaleves.
Diós cérnametélt kelkáposztával
Sós vízben cérnametéltet főzünk, leszűrjük, kevés vajjal és tört dióval átkeverjük. A klasszikus Újházi-betét, a cérnametélt azért készül dióval, hogy tisztelegjen a csuka előtt. Julienne-re vágott kelkáposztát sós vízben 45 másodpercig blansírozunk, majd vajon átforgatjuk. A diós cérnametéltet fémgyűrűben formázzuk, a kelkáposztát ráhelyezzük, közepébe párolt sárgarépa-batont szúrunk.
Karalábé, gomba, karfiol és sárgarépa vajas-csukaemulzióban megpárolva
A csukaleves egy részét harmadára beforraljuk és vaj hozzáadásával intenzív emulziót készítünk. A karalábéból golyókat vágunk, a karfiolból a legszebb mini-rózsákat válogatjuk ki. A gombát (jelen esetben lila pereszke) méretétől függően darabokra vágjuk. A sárgarépából klasszikus batonokat vágunk. Minden zöldséget egy percig blansírozunk sós vízben, majd lábosban fedő alatt, a csukás-vajas emulzión ressre pároljuk.
A Zöldborsópüré visszatérő klasszikusunk, receptjét lásd: itt és itt.
Csukafilé serpenyőben sütve
A bőrös csukafilék mindkét oldalát sózzuk-borsozzuk.A serpenyőt nagyon felforrósítjuk, kevés olajon bőrös oldalukkal lefelé kezdjük el a csukafilék sütését. 60-90 másodperc alatt a bőr szép színt kap, ropogóssá válik. A serpenyőt lehúzzuk a tűzről, vajat, héjastul tört fokhagymagerezdeket és pár szál friss kakukkfüvet adunk hozzá. A serpenyőt kis lángra tesszük vissza, és a forró vajjal folyamatosan locsolgatva, készre sütjük a csukafiléket.
Bőre nélkül ildomosabb tálalni, mi azonban annyira tiszteljük e párducmintás bőrű vízi harcost, hogy ropogósra sült bőrét is megmutatjuk a tányéron!
Tálalás
A tálalásban a bevezetőben kibontott gondolatmenetet illusztráljuk. Az Újházi betételemeket egyenként tesszük közszemlére.
A vastag falú mini-üvegpohár a tálalást követően égési sérülések veszélye nélkül kézbe vehető, és a benne felszolgált csukahúsleves még nagyon meleg állapotában kortyolható.
Nagyon szép poszt, gratula. Amúgy toll a fületekbe, a legfinomabb hazai édesvízi hal a kecsege, messze felülmúl minden mást, ráadásul szálka nélkül. Kétszeresébe is kerül a csukának :)
VálaszTörlésHa jobban belegondolok, ez lehet akár egy fúziós étel is. Ha a metéltet kiváltjuk hajdina tésztára és úgy fogyasztjuk mint a soba-t
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésSzeretnélek meghívni egy szavazásra, de nem akarom kommentben belinkelni (az kicsit spam-es lenne). Ha írsz egy emailt a címemre, akkor megírom a részleteket. Köszönöm!
Üdv,
Nelli
A halleves készítésénél a fehérbort és a zellert ( zellerszár ) hiányolom.
VálaszTörlésTökéletesíthette volna az alaplét.
Az ötlet egyébként tényleg nagyszerű, de talán egy kicsit túlvariált a tálalása.
Leegyszerűsítve pedig étlapképes is lehet. Alaplé, pászkás csukagombóc, zöldségek. Egy szép tányérba minden.
Azért nincsen benne fehérbor és zellerszár, mert pont az volt a kísérlet lényege, hogy kizárólag klasszikus Újházi alapanyagokból főzzünk csukalevest. Ezek a hozzávalók a Gundel "Kis magyar szakácskönyv" Újházi tyúkleves receptjéből származnak.
VálaszTörlésAz egyszerűbb tálalást egyébként minden szinten támogatom (bár azért ez mégiscsak egy versenytányér lenne).
Hozzáteszem, hal-alaplében kifejezetten kerülöm a bort. A hal-alaplé az szóljon a halról. Ott a zöldség is csak aláfest, kiemel. A fehérbor hal-alaplébe túl karakteres, elviszi a hal tiszta természetes ízét. Befejezett mártásokba, pl. hal-alapú veloutékba természetesen nagyon is meghatározó a fehérborok, vermutok használata. Az alap-lé csak alapanyag, befejezést igényel. Csirke-alaplébe, egyáltalán, semmilyen alaplébe sem teszünk alkoholt.
VálaszTörlésDe természetesen ez egyéni ízlés kérdése. Az alaplevek, mártások intim dolgok, minden szakács magának alakítja ki őket.
És a mostani receptet ez nem érinti. Az üvegpohárban lévő dolog egy leves, könnyű consommé jelleggel. A hal-alaplevek egyik lényegi tulajdonsága, a kollagén jelleg nincs jelen, az arányoknak köszönhetőn. Éjszakára hűtőbe téve éppen csak kocsonyásodott.
A zellert meg a bort hiányolva éppen a koncepció nem lett itten felfogva, az az érzésem. Újházi stílusban. Nem francia, nem mediterrán, nem skandináv, Újházi. Benne van a címben, csak olvasni kell. Arról meg, hogy egy alaplét bor tökéletesítene, arról magam sem hallottam, igazából hogy kerül a csizma az asztalra? A pászkás csukagombócleves meg mitől volna Újházi stílus? Nem értettem ezt a hozzászólást. Még ha az öreg kakast vagy tyúkot hiányolta volna az Újháziból, azt is jobban megérteném :) Az meg nekem kicsit nagymellényes, hogy valaki úgy rendelkezik egy étel "étlapképességéről", hogy még nem is találkozott vele.
VálaszTörlésBármit lehet támadni és bárkit lehet hülyének nézni. Ettől ennyire széthúzó ez a szakma. Természetesen a véleményem mellé a nevemet is adom. Most is.
VálaszTörlésA mondat értelmezéséből evidens, hogy az alaplé a pohárban lévő dolgot jelenti és nem a klasszikus "hal alaplét". Húslevesről nem beszélhetünk, ha az csak a fejből és gerincből lett főzve. Ezért alaplé. A gerincleves nem hangzik túl jól.
Az ötletet továbbra is jónak tartom, de tökéletesíteni kell! Ahogy rugalmasan kezeled az eredeti receptet ( dió, vaj, ropogósra sütött filé, stb ) , úgy nem gondolom hogy a bor akkora vétek lett volna. A zeller meg minden Újházi levesben szerepel. Még a a Gundel Kis magyar szakácskönyvében is.
És ha jól értelmezem a ...akármi "stílusban" kifejezést az törvényszerűen nem ragaszkodik az eredetihez, csak stílusában követi azt.
Kalla Kálmán jó ismerősöm. Nagyra ( a mai magyar gasztronómiában a legnagyobbra ) értékelem munkásságát. Többször beszélgettem már Vele hasonló témákban. Valószínűleg Ő is inkább az ötletet értékelné.
Gyakran olvasom a blogodat. Sok jó dolgot csinálsz, rengeteg zseniális ötleted van! Gratulálok hozzá! Ha megtalálod a középutat akkor fogod a tökéleteset megalkotni!
Tűzőgép nevű hozzászólónak javaslom, hogy többet olvasson, gyakoroljon, képezze magát és akkor talán Ő is el tud képzelni egy ételt úgy hogy nem is kóstolta.
Az ízek felől kétségem sincs!
Köszönöm a hozzászólást és a biztatást, jó tudni, hogy páran legalább rendszeresen idenéznek. Részemről széthúzásról szó nincs, ez az oldal végképp nem erről szól. A zeller tényleg szerepel az Újházi receptben, halhoz soknak éreztem, ezért nincsen benne. Az ötleten egyelőre túllépünk, és a következők felé tekintünk:)
VálaszTörlésKalla Kálmánt én is nagyon kedvelem, munkásságát tisztelem, könyveit forgatom, receptjeit használom. Bárcsak több ilyen doyenünk lenne. Üdv: Adorjányi Máriusz